Isten van, vagy nincs?

Legyünk olyanok, mint a gyermekek! Gondolkozzunk, kérdezzünk, mi miért, hogyan van, lehetséges-e?


  Részlet: Arany Viktor: Hitbenhat esszék

- Kedves Druszám! Válaszoltam. - én nem tudok, meg nem is akarok neked meg­dönthetetlen bizonyítékot szolgáltatni, hogy van Isten. Szokták mondani, hogy az asztalt az asztalos készítette, az órát, az órásmester, tehát a Földet Isten teremtette, nem tudom!

- Én csak azt tudom neked mondani, hogy Istent szeretni jó! Nagyon jó! És én nem adnám a világ minden kincséért sem ezt a boldogságot. Nekem ez mindennél többet ér.

Hogy mi villant át fején, csak a Jóisten tudja, de azóta gyakran emlegeti, hogy el kellene beszélgetnünk, mert már nyugtatóval él, és közben látja rajtam, sugárzik belőlem a nyugalom, a szívbéke, a derű, pedig engem sem kerülnek el a problémák. Hát gyere Ba­rátom, gyere Testvérem, beszélgessünk!

-----------------------------------------------------------------------------------

Ezen gondolatból kiindulva, valóban felmerül a kérdés!

Hol találod Istent ?

Most és itt találod, a Mennyországgal és a pokollal egyetemben!

Az Egyház-fiak próbálják elhitetni az emberrel, hogy a pokol meg a mennyország az valahol a túlvilágon van, egy ismeretlen helyen. Mennyország valahol a fellegekben, a pokol pedig valahol egy titkos föld alatti barlangban!

Ez nem így van!

Mindkettő itt van bennünk, és itt a mostban átéljük minden napjainkban.

Mindkettőnek meg van a maga feltételrendszere és bizony nagy közünk van hozzá! Mondhatnám minden ember önmaga alakítja ki  a saját Mennyországát és a saját poklát!

Kisgyermekként ismerkedtem meg a pokollal először, amikor nem készítettem el a házi feladatomat vagy otthon hagytam valamit amit vinni kellett volna az iskolába, mire kaptam egy egyest és hanyagságom miatt az ellenőrzőbe a beírást.

Aki ezt az érzést megtapasztalta, az tudja mi a félelem, mi a lelkifurdalás, mi a bűnbánat. Apropó "bűnbánat"!

Kisgyermekként kérdeztem egyszer a paptól, hogy mi az a pokol és hol van?

Csak hümmögés volt a válasz, s az  „atya” számomra ismeretlen nyelven kezdett beszélni a „tisztító tűzről, a tisztulási helyről, ahol azoknak kell szenvedniük, akik haláluk pillanatában ugyan a megszentelő kegyelem állapotában voltak, de bűneikért kiérdemelt összes büntetésüket még nem töltötték le, az ördögökről, mint utálatos, ismeretlen állatokról, ijesztő, szörnyű formájukról, a pokol büntetéseiről, amik szörnyűségesek és semmilyen földi kínhoz nem hasonlíthatóak, meg a pokolbéli tűzről, mint Isten büntető eszközéről.” Mondanom se kell, utána hetekig nem tudtam aludni a félelemtől és a szorongástól.

A hitoktatóm ennek előtte olyan szépeket mesélt Istenről és annak fiáról Jézusról, és Jézus szavai szerinti Istenről, aki annyira szeret bennünket, hogy még azt is napi 7 x 77 alkalommal megbocsátja, ha magát Őt szidalmazzuk!

Ezután nehezen nyugodtam meg, mire a Nagymamámnak tettem fel a kérdésem:

- Nagyi, hol van a mennyország?

- A Mennyország? Az legbelül van – s a szívemre tette a kezét.

- S a pokol?- suttogtam félve.

- Az is ott van! – mosolygott rám Nagyi.

- S Isten? Ő hol van?

- Isten is benned van.

- Akkor nem tud elvinni az ördög?

- Nem, Drágaságom. Ahol fény van ott nincs sötétség. Ha mindig szeretet van a szívedben, elkerül a pokol.

Akkor értettem vagy inkább éreztem meg, hogy Isten (mennyország) mindenhol és mindenben ott van. Érezni a szél lágy simogatásában, a tavaszi nap sütésében, a gyümölcs édes ízében, a méz selymességében, a szerelem földről elemelő érzésében, a szív dobogásában, kisgyermekünk tej szagú illatában, sikereink boldog érzésében, gyermekünk öröm könnyében, az ősz minden biztonságot adó termésében, annak hűvös szelében, a téli hó mindent eltakaró csendes paplanában, a lassan hulló hópihe ringásában, amikor apával sétáltunk Jézus születésének estéjén, amíg Ő megérkezett a Karácsonyfájával, ott volt a fára erősített gyertya fényében, kiegyensúlyozott elégedettségeinkben, örömeinkben. A Mennyország maga az élet szépsége, annak áldott békéje, és ez a béke adja lelkünk belső nyugalmát, kiegyensúlyozottságát, ami szeretetként jelenítődik meg, és ezt sugározzuk áldott pillanatainkban.

Ha most azt kérdezed, hogy mi van? Hát akkor most hol van az Isten?

Én azt válaszolom, gyanítom, hogy bennünk!

Számtalan példát és bizonyságot tudok említeni, hogy akik megtalálták önmagukban Istent, ha jól átgondoljuk, akkor valamiről magunk is meggyőződhetünk, hiszen ha megnézzük a valamikori Kedves Nővéreket, akikről a mai Korházi Nővérek elnevezés származik, akkor rájöhetünk, hogy minden földi javakat nélkülözve az Isten szolgálatába álltak és feladatként ápolták a korházi betegeket. Az ő szeretetük, odaadó kedvességük még a gyógyszereket is pótolta adott esetben a gyógyulás útján.

De ha megnézzük a szerzeteseket, akik Jézus Apostolainak szegődtek, ők is megtalálták Istent. Nyugalmukból, békéjükből mindent átható szeretet sugárzott. Ezekkel az emberekkel még a mai korunkban is sokszor csodát tett Isten, hiszen az egyik számunkra meghatározó Istenszolga, a Pálos rendi Pió Atya, akinek az Úr, halála után romlatlan testet adott!

Hogy milyen  az Isten?

Amikor kezdi megismerni az ember, a következőket tapasztalja, hogy Ő türelmes, megbocsájtó, nyugodt, szeretetet adó, a közelsége békét és kiegyensúlyozottságot ad, elveszi félelmeinket, elvárja, hogy bízd rá magad feltételek nélkül. Soha el nem hagy.....

Hogyan juthatunk hozzá?

Egyszerű az út. Meg kell ismerni Jézust, aki maga mondta, "az Atyámhoz rajtam keresztül vezet az út". Tehát Jézuson keresztül, hiszen a szeretetét , általa küldte el nekünk. Jézus maga mondta, "Atyám szeretetét hozom nektek". Ennek a szeretetnek a kulcsa pedig a 10 parancsolat. És maga Jézus szavai, melyek megismerése által épül be Isten a lelkedbe észrevétlen.

Sok Barátom arcán amikor ezekről beszélek, az Isten adta receptoraimmal fogom a kételkedés jeleit. Néha megkérdezik, milyen vallású vagy? Nem szeretek erre a kérdésre válaszolni, mert a családban volt szinte minden vallási ág és valójában nem tudom hova tartozom igazán. Református, Evangélikus, Katolikus. Mindegyik Isten hívőnek mondja magát.

Elárulom, én nem vagyok hívő! Azt gondolom, az élet tapasztalatom után, inkább Isten tudó vagyok. A kettő közt az a különbség, hogy az egyik hiszi az Istent, és a hívő szóban benne rejlik a bizonytalanság, az igen, vagy nem. Jézus és Isten közelsége ilyenkor mindig a Pap függvénye. De ha valami olyan dolog történik, ami érdekeinkkel ellentétes, akkor már ki is térünk a hitünkből és eltávolodunk Istentől. Mennyi , mennyi példa van erre!

Ellenben ha már megismerted Istent, megtapasztaltad benned-létét, akkor már nem hívő vagy, hanem tudó, és ez átalakítja az életet.

Nincsenek vallási felekezetek, akik sok esetben még más Istent is szeretnek, és vasárnaponként, hogy hited megmaradjon, el ne tántorodj, az Egyház előírásai szinte kötélen vezetnek az Isten elé a misére, vagy Istentiszteletre. Sőt még törvény is van rá, ha nem mész egy alkalommal, akkor bűnt követsz  el, és azt meg kell gyónnod ahhoz, hogy mise után áldozhass!

Én azt gondolom, ha Istent Jézus által megtapasztalod a lelkedben, szívedben, akkor olyan élményt, biztonságot, félelem menteséget, feltétel nélküli szeretet kapsz, amit örökre vágyod Őt, és soha nem akarsz élni nélküle.

Csodálatos érzés ez. Ha már ott vagy Istennel egy társaságban, hamar rájön az ember, hogy ez az Isten nem az Egyház által megismertetett  büntető és távolságot követelő Isten, hanem Jézus Atyja, a szerető és megbocsájtó Igaz Isten költözik lelkedbe! 

És most elárulok egy TITKOT! A kettő nem ugyan az! Bizonyságul szolgáljon maga a Biblia. ( Jézus a Farizeusok előtti beszéde.)

Mivel nekünk nem Istent kell keresni, hiszen azt nem találhatjuk meg, hanem Jézust, aki annak idején maga mondta:

'Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok és terhek alatt roskadtok. Én nyugalmat adok Nektek. Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem mehet az Atyához, csak én általam."

Majd azt mondta:

" Ime az ajtód előtt állok és zörgetek. Ha meghallod a hangomat és kinyitod az ajtót, akkor bemegyek."

Amikor szeretnéd őt beengedni az ajtódon, akkor csak ennyit mondj:

" Uram Jézus szükségem van rád. Kinyitom életem kapuját, és befogadlak téged, mint Uramat. Te irányítsd az életemet, tégy olyanná, amilyen Te akarod, hogy legyek. Ámen. "

Ne felejtsd el amit ígért:

"és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig."

Jézusban bízhatunk, mert törvényei magától érthetők :

„Az élet törvénye, hogy minden visszahat.

Amit magadból adsz át, megtalál téged.

Lesz aki egykor mindent visszaad,

Ahogy te mérsz, neked is úgy mérnek.

Az élet törvénye, hogy a jó hozhat csak jót.

Igaz úton csak az Igaz halad…”

Az ember úgy változtathatja meg életét, hogy megváltoztatja gondolkodását!

De választásunk szerint tehetjük életünket pokollá is, csupán gyűlölet, megbocsájtás hiánya, bosszú, irigység, elégedetlenség, kapzsiság kell hozzá. Mindezek viszont hatásai hozzák az emberek életébe a félelmet, bizonytalanságot, békétlenséget, zavartságot, pánikot, lelki betegségeket.

Én nagyon szeretem magam, és én határozom meg, hogy melyik úton járok, és kit fogadok el. Én magam alakítom ki az életem.

Mert  Isten a következőt mondja:

Majd ha eljön az idő, megöregszel és meghalsz, s mint ahogy látod, az emberek meghalnak és az élet megy tovább, viszont a lelked soha nem öregszik meg, soha nem hal meg. Igazi önmagad, az a lélek, amely most testedben lakozik, általam örökké él.

Ezért nem az e világi, nem az anyagi dolgokért kell küzdened, mivel egy napon azokat mind magad mögött kell hagynod! A lelki dolgok azok, amik igazán számítanak: - a szeretet, a kedvesség, a könyörületesség, a megértés, az adás! Ezek a dolgok tesznek gazdaggá - lelki gazdagságot adnak. Ezek a dolgok tesznek erőssé - lelki erővel ruháznak fel és itt a végső otthonodban csak ez fontos.

Azon a napon, amikor kilépsz az emberi testből, csak a lelked ereje számít majd. Tehát tégy jót!

- Mutass szeretetet!

- Szeress!

- Szeresd a családod!

- Szeresd a barátod!

- Szeresd szomszédaid!

- Szeresd azokat, akikkel találkozol!

- Légy könyörületes, kedves és együtt érző!

Mert ha így teszel - ha szeretsz -, Rólam adsz példát másoknak. Mert Én, Isten vagyok és szeretlek Téged! 

Ezért amikor az út végén, az életed végén a kapuhoz érkezel, szükséged lesz majd a kulcsra, ami megnyitja előtted az otthonom kapuit, ahol minden a szereteten alapszik.

Azonban, mivel én annyira szeretlek,  ezért a kulcsért nem kell megküzdened, - csak nyisd ki a tenyered és Én most beleteszem azt!

A kulcs, maga a Fiam, Jézus. Most feléd nyújtom ezt a kulcsot és azt mondom: " Ez a Tiéd lehet, mert, szeretlek."

Tehát fogadd el a kulcsot és ennek segítségével örökké Velem élhetsz. Csak mond azt: " Igen Istenem, akarom az élet kulcsát. Akarom a Fiadat, Jézust. Elfogadom és átveszem azt." - ezután a kulcs örökre a Tiéd.

A gyermekem vagy és Én neked adom az örökségem kulcsát, az örökkévalóság kulcsát. Jézus a Tiéd, ha elfogadod Őt.

Ha elfogadod a kulcsot, akkor beszélj hozzám egyszerű szavakkal és mond el minél gyakrabban:

" Uram: Te vagy a mi Istenünk és Tanítónk, mert nálad vannak az örök élet kulcsa. Tégy engem barátoddá, mert testvérem és barátom vagy. Tégy engem harcossá, a szeretet harcosává, hogy büszke lehessek rá, hogy  Te vagy az én Uram és királyom! "

Mert ez nekem jó!

Weboldalunk süti (cookie) fájlokat használ. Ezeket a fájlokat az Ön gépén tárolja a rendszer. A cookie-k személyek azonosítására, látogatási szokásaik követésére nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a cookie-k használatába.